Még egy kis reménytelen optimizmus
Végre megjelent a Jack zenekar új hanganyaga. Igaz, ez a bő négypercnyi szösszenet tavaly szeptemberben volt aktuális, de a kiskunhalasi punk/grind formációtól megszokhattuk: Soha nem kapunk romlandó anyagot!
Így érthető okból teljes bizalommal fordultam a 2025-ös Optimista reménytelenség kiadvány felé, és nem is csalódtam. Továbbra is friss és üdén hat, ez semmivel sem lehetett jobb az ősszel sem. Az üdeség nem is meglepő, hisz az anyagot új felállás készítette, ami megosztott kiadványon jelent meg. A lemezfelezés a Bruce Campbell együttessel közösen jött létre.
Nos, akkor lássuk az új Janit!
Rövidebb magyarországi aktuálpolitikai helyzetjelentés után a srácok beleszáguldanak az első dalba, és meg sem állnak 00:58 másodpercig. Attól függetlenül, hogy a magyar valóságról szól, nagyon jól összefoglalja a szerbiai helyzetet is. Az Örökített aljasság című szerzemény sokkal kiforrottabb, mint az igen dinamikus, ám kurta nyitány. Mondani sem kell, ezt a dalt sem nehéz szerbiai keretek közé helyezni. Az értelmezés szabadságát előtérbe helyezve szerintem azokról az aranyifjakról szól, akik a vezető pozícióban lévő szüleiktől megörökölték a manipulálás, a rablás tehetségét és a vastag bőrt a pofájukra. Ki ne ismerné Jóskát, Zoránt, aki egész gyárak vagyonát rakta zsebbe, majd a végbélkúp fiacskáik olyan drága kocsikkal menőznek, olyan pozícióban, olyan vagyonokkal, amennyit a te és a szomszédod, vagy inkább az egész utcád összes vagyona nem ér? Mivel az ilyen férgek igen nagy számban mászkálnak szerte e világon, szinte ökölbe szorul a kezünk, miközben a dalt hallgatjuk. Na, de ne politizáljunk tovább! Van abból elég. Inkább szívjunk magunkba egy utolsó csepp energiát a szinte epikus hosszúságú (csaknem két perc) Megrekedve című dallal, amit már-már slágernek is nevezhetünk, a minden grindhagyományt tiszteletben tartó, bámulatos nyitó basszus riffje miatt. Behúz minket az örvény, és erőnk teljében ráeszmélünk, kár feladni, menni kell tovább, úgyis rosszabb lesz minden, de valakinek le kell kapcsolni a villanykörtét, és miért ne lehetnénk ezek pont mi?
A Bruce Campbell együttes nem sokat agyalhatott a néven. Végül is nincs annál menőbb, ha úgy hívják a bandádat, mint az egyik legmenőbb színészlegendát e világon. A zenei forradalom szerencsére nekik sem kenyerük, mert mifelénk amúgy is csak részegek csinálnak forradalmat, ami általában pusztulásra van ítélve. Ez pedig olyan további néhány perc muzsikát eredményez, ami ugyanúgy minden fontos tápelemet tartalmaz, mint egy biobanán vagy egy szelet zsíros kenyér (biodisznóból). Jó mély hangzás, még annál is mélyebb, tiszta, negyven évvel ezelőtti hangulat, metálos riffek, mély hörgés, kriptaszag és darabolás. Nem tudom, mostanság milyen a Los Angeles-i hangulat, de ez az anyag pont olyan, amit el lehetett volna készíteni nyugodt lélekkel Verbászon, Adorjánon és Doroszlón is. Nem kell ennél több, mert egyrészt minek, másrészt tudjuk, mi a helyzet, csak nem akarjuk elfelejteni.
A kiadvány nem sok időt vesz el. Mielőtt nem akarod meghallgatni ezt a kiadványt, gondold végig, mennyi felesleges marhaságra pocsékolod el az életedet és az idődet. Szerintem kár lenne úgy meghalnia bárkinek is, hogy nem erre szán nyolc percet az életéből, hanem mondjuk egy Facebook-bejegyzésre vagy egy idegesítő újsághírre. Mindenkinek csak ajánlani tudom, meleg, de hideg szívvel is, bármilyen ízlése van, mert megérdemli!
P.S.: Május 9-én, egy vélhetően szépséges szombati napon a zentai Mojo Club ad otthont az Undergorund Resisting nevet viselő rendezvény újabb eseményének. Az est sztárvendége a Svédországból érkező, de az egész Skandináv-félszigetet képviselő legendás hardcore punk zenekar, a MOB 47. Mellette színpadra áll a fenti magyarországi Jack zenekar, valamint az újvidéki/županjai trash hardcore punk Smrt Razuma, míg a vendéglátó szerepét az immár felnőtt zentai Otvoreni Prelom tölti be. Kezdés 21 órakor, minden más bizonytalan.
