Beleestünk a nagyon nem egyslágeres Nenába

Mindenkit kijavítottam, hogy nem, nem a 99 Luftballons az egyetlen ismert száma Nenának, ott van még az Irgendwie, Irgendwo, Irgendwann (Valahogy, valahol, valamikor) is. Habár bevallom, én is kíváncsian vártam, hogy mivel tölti majd ki a német popdíva a bő kétórásra ígért, tíz tagú zenekarral előadott élő show-t. Aztán úgy leesett az állunk, hogy azóta is ő számait keresgetjük a YouTube-on és várjuk, mikor koncertezik megint a közelünkben.

Kicsit mókásnak találom, hogy internettel meglehetősen átszőtt világunkban még mindig megy a találgatás a közönség soraiban… vajon hány éves Nena? Megspórolom nektek a guglizást, 65, a találgatók jócskán alálőttek, nem minden ok nélkül, hiszen bombasztikus formában van! Abból indulunk ki ilyenkor, hogy már az 1980-as években elérte karrierje csúcsát, és habár nekünk úgy tűnhet, egy-két sláger után el is tűnt, szemmel láthatóan masszív 40 éves karriert tudhat maga mögött megannyi ismert számmal, amit az átszellemült közönség egy emberként zengett.

A Barba Negráról korábban az a hír járta, hogy nem a legprímább a hangosítás, és erről a Die Antwoord koncert után mi is beszámoltunk, most viszont egy szavunk sem lehetett. Sem a hangzásra, sem a látványra, ami valóban egy szemet gyönyörködtető, grandiózus színházi előadásra emlékeztetett.

No de térjünk vissza Nenára, aki elementáris erővel és természetes kedvességgel rabolta el a szívünket az első pillanattól kezdve. A számok egytől egyik az anyanyelvén csendültek fel, de hozzánk hol angolul, hol németül szólt. A német nyelvtudásom hagy némi kívánnivalót maga után, egész beazonosíthatóan ragadtam meg a lényeget jegyzetelés közben. Wir sind wahr (Igazak vagyunk) című számával indította a koncertet, és végig ebben az emelkedett hangulatban maradt. Az érzés, amikor behunynám a szemem, de a látványról sem szeretnék lemaradni. A 2010-es évek másik slágere, az In meinem Leben (Életemben) egy őszinte vallomás, így gyorsan világossá vált számunkra, hogy miért Wir gehören zusammen (Összetartozunk) a 2023 óta tartó gigaturnéjának a címe. Csodálatosan felépített show-t láthattunk a zseniális zenészekkel benépesített színpadon. A bemelegítés után kézen fogott, de nem haza, hanem a sűrűjébe – Willst du mit mir gehn? (Velem tartanál?) vezetett bennünket. Nagyon szellemesnek éreztem, hogy Schwarzwaldnak neveztem ezt a színpadhoz közeli zónát, mert az volt az érzésem, hogy túlnyomórészt németajkúakból áll itt a közönség. Otthonos, mégis befogadó közeg, a mellettem álló koncertező a könnyeivel küszködött – csak úgy, mint én Alanis Morissette-en a nyáron. Ahogy számomra – tinédzserkorom egy részének aláfestő zenéjét adó – Alanis az ikon, neki ugyanez lehet Nena. És vajon mekkora erő lehet ebben a nőben, ha úgy hengerel le, dob fel bennünket játszi könnyedséggel – mint egy lufit –, hogy igazából zenei munkásságának csak egy töredékét ismerjük?

A lenyűgöző színpadi előadások és szemkápráztatás után, a csúcsponton felcsendül a lufis szám, és el is szabadul egy óriási fehér Luftballon, amire természetesen mi is vetődtünk, amikor tehettük. És tombolunk arra a másik slágerre, amit az elején emlegetek.

Mondanom sem kell, hogy ezen a ponton már fülig szerelmesek voltunk Nenába és egész csapatába. Látszik rajtuk, hogy összetartoznak (Wir gehören zusammen), és hogy ebben a konstellációban Gabriele Susanne Kerne „csak” egy közülük – semmi kivagyiság, csak a lényeg, a szeretet.

Végig szóval tartott bennünket, felidézte, hogy pontosan negyven évvel ezelőtt járt utoljára Budapesten, és akad olyan a közönség soraiban, akkor anno ott volt a Sportcsarnokban. Érezzük, már nincs sok hátra, Nena megemlékezik zenésztársáról, Carlóról is, aki sajnos már nincs közöttünk, neki szól a címadó dal: Zusammen – Együtt énekeljük.

Szeretnénk, hogy az éjjel soha ne érjen véget… mert álmodtunk egy világot nem csak magunknak, hanem egymásnak is, és olyan jó volt benne megmártózni. Danke schön Budapest, danke schön Ungarn – integet az utolsó szám (Auf wiedersehen) után, és mi nagyon reméljük, hogy látjuk még. Előbb, mint 40 év.