Halálig a maradványok alatt

Furcsa idők járnak Szerbiában, de talán inkább az a kérdés, mikor nem volt az? Nem lepődtem volna meg, ha a jelenlegi körülmények között, hasonlóan a Lazarus Festhez (aminek megtartását a helyi önkormányzat az utolsó pillanatban megakadályozta), a 11. Festival Srpskog Podzemlját is lemondják.

Nos, ez szerencsére nem így történt, de a pletykák szerint komoly kompromisszumokra került sor. Lehetett sejteni, hogy egy állami intézményben nem lehet nyilvánosan álláspontot foglalni bizonyos kérdésekben, mert minden elvérezhet. Az idei rendezvényt megtartották, a hagyomány folytatódott, a hangulat pedig egész jó volt – minden nehezítő körülmény ellenére.

A rendezvény már csütörtök este kitárta kapuit. Németh Csaba, az újvidéki Bogdan Šuput képzőművészeti iskola szaktanára szervezésében tárlat nyílt a tanulók munkáiból.

Mi a péntek és szombati napon vettünk részt. Mire betoppantunk a kinti esőről, már éppen elhagyni készült a színpadot az újvidéki Efemikron. A rendezvény látogatottsága már volt jobb, az érdeklődők zöme viszont az új generáció képviselője volt, ami emelte hangulatot. A belépőnél szokásos adományozási lehetőség. Magad választotta összegért cserébe vihettél haza használt pólót, lemezt, könyvet, képregényt. A börze részlegen pólót nyomtathattunk, könyveket, kiegészítőket, lemezeket, pólókat cédéket vásárolhattunk. Sőt, még latex cuccokat is, de mivel csak női rucik voltak, sajna nem vehettünk magunknak semmit. Végülis lehet, csak mi lettünk a konzervatívok…

Így esett, hogy az első banda, amit érdemben meg tudtunk nézni, az az újvidéki necro-punknak meghatározott Knissk fellépése volt. A fiatal muzsikusok tüze lenyűgözte a közönséget. Férfi hörgéssel és női kiabálással, nagy lendülettel tolták a kortársnak mondható kemény, gitárcentrikus eklektikus rockzenét. Nagy ovációt kaptak, volt pár átdolgozás, az utolsó dalt a szerb visszafeléhaladópártnak ajánlották, aminek refrénje igen vulgárisan üdvözölte az ország vezető politikai tömörülését.

A Maltret szintén lokális együttes a kortársból. Őket követte a törökkanizsai SMB, amely muzsikájáról elmondható, ízig-vérig NSHC, annak minden szépségével és rútságával. Az első nap utolsó fellépőjének dicsőségét a Worm Man kapta Opovo településről. Erre az éjszakára egyszemélyessé fogyott az elektronikus formáció, de ez nem zavarta a közönséget, a sötét hangulatú techno zenére ugrálás közben. Nem egy nagy zenei megfejtés, millió van ilyesmiből is, de ugye, ez a miénk.

A fellépések között és a koncertek után is amolyan best of metál/rock/punk egyveleg szólt. Az emberek nagyrésze ott maradt kapuzárásig. A rendezvény természetesen nem múlt el a „pumpaj”, és „vucsityu pederu” skandálás nélkül. Folyamatosak voltak a bekiabálások, de hát a politika szeretett volna minden polgár ebédlőasztalán az ételbe belekerülni, tehát nincs okuk panaszkodni.

Második éjjel szintén az eső kísért a kínai negyedig minket. A lehangoló időben talán még lehangolóbb volt érzékleni, hogy felújítás címén az állam teljesen kisajátította ezt a területet, és egy hangulatos foglaltnegyedet tett tönkre, ami Újvidék turisztikai látványossága is lehetett volna. Felujítottak egy épületet és bezártak vagy hatot.

Ismét úgy alakult, hogy az első bandát, vagyis a Terrorboundot lekéstük. A zombori Lower Parts of Human Sludge kemény munkával a slam death metál hazai csúcszenekarává küzdötte fel magát. Mondjuk, az is igaz, a konkurencia sem nagy, viszont tényleg igazán mélybedöngölősen muzsikálnak. Az őket követő belgrádi Majak először nem tepert le, de néhány dal után egyre jobban ráéreztem a HC ritmusokra. A Mogila Deathcult Požarevacról érkekezett Újvidékre, fiatalabb generáció, szintén nagy tűzzel és hatásos kiállással

Az éjszaka utolsó fellépője a minden valószínűség szerint legnagyobb múltra visszatekintő banda volt, a belgrádi Svartgren. A zenekar megfelelően profin kezelte a helyzetet, annak ellenére, hogy a basszusgitáros atomkész volt. Szerencsére nem hányta el magát, nem esett le a színpadról, és ahhoz képest korrekt módon követte a zenekart.

Az idei rendezvény összességében szerintem kissé neurotikusra sikeredett, ami talán az általános közhangulatnak köszönhető. A látogatottság alacsonyabb volt, mint a korábban, ezzel szemben jó volt látni egy kultúra fiatalodását. Aki képbe akar kerülni arról, mi zajlik a hazai zenei színtéren, annak mindenképp ajánlatos a rendezvény rendszeres látogatása, mert belepillanthattunk az extrém divatokba, irodalomba, zenékbe, képzőművészetbe, csináld magad és kézműves termékekbe.