Zenekaralapításba torkolló punk szülinapok

A szegedi Kábelok zenekarral beszélgettünk, de csak azért mert k**va jók! – 1. rész

Szerencsére a tapasztalt koncertlátogatót is érheti meglepetés. Ilyen volt az underground körökben elég jól bejáratott szegedi Kábelok zenekarral való találkozásom. A háromfős banda két szintivel és dobbal lesz punk, autentikus, szemtelen, és juttatja eszünkbe a magyar vagy akár ex-Yu avantgarde underground legjobb pillanatait.

A zenekarral nehezen jött létre megfelelő kapcsolat, de hát ilyen ez az analóg világ, ha megtörnek a kábelek, elakad az információ. A beszélgetés egy őszi koncert után valósult meg a budapesti Gólya Pesszó tetőterében, vallatás hangulatban. Én vallattam, de én éreztem magam vallatva, mert három személy, Banánlé (ének, szintetizátor) Tigris (ének, szintetizátor) és Ablakgyártó László (ének, dob) ült velem szemben, mintha csak államvizsgán lennék. Válaszaiktól nem menekülhettem…

Ti hogyan érzitek, jól sikerült a mai koncert?

– Jól, nagyon jól – mondják a hölgyek kórusban, egymás szavába vágva, miközben öngyújtó után kutatnak.

László: Én is jónak éltem meg, ráadásul szinte közvetlenül a fellépés után még izzadtságtól csucsogva táncolhattam a Véna koncertjére. Ami a mi fellépésünket illeti, nagyon jó ötlet volt, hogy a sarokban zenéljünk és ne a színpadon. Én alapból szeretek egy szintbe helyezkedni a közönséggel, ráadásul onnan sokkal könnyebben tudtunk elmenekülni elölük, mintha a színpadon lettünk volna.

Menekültök a közönség elől?

Tigris: Az az előadás része, hogy a koncert végén úgy hagyjuk a szintiken a repülőgép hangot, és közben lelépünk a színpadról. Általában elvonulunk cigizni, de nem kötelezően.

Miért pont Kábelok a zenekar neve, honnan ez a hagyománytalan zenekarnév?

László: Belkovics Róbert munkásságát ismered? Ő az a híres telefonbetyár… mindannyian nagy rajongói vagyunk munkásságának!

Banánlé: A kilencvenes években találomra feltárcsázott újsághirdetésnél megadott számokat, és ezekre reagált viccesen, majd később feltöltötte a YouTube-ra, mi pedig ezeket előszeretettel hallgattuk. Az egyik felvételen kérdezi: Vannak-e a szőlőben villanykábelok? Nekünk ez nagyon vicces volt a helytelen ragozás miatt.

László: Kiderült, hogy ez egy közös rajongási pont a zenekaron belül, amin sokat kacagtunk, de aztán felmerült, miért is ne lehetne ez a zenekar neve? Eredetileg a 82-es járat dalszövegében volt benne, a szikráznak a kábelok sor, de onnan kivettük. Azt a szöveget egy kicsit átdolgoztuk, és ez lett a zenekar neve.

n Mikor és hogyan alakult meg a zenekar?

Banánlé: Lászlóval egy halloweeni bulin találkoztam Szegeden, amikor ő Batmannek öltözött, én meg ha jól emlékszem, talán magamnak. (Röhögés)

László: Emós tininek! (Ismét röhögés)

Banánlé: Azt hiszem azt mondtam mindenkinek, hogy a Zabhegyezőből öltöztem a főszereplőnek…

n És ott egymás nyakába ugrottatok és megalakult a zenekar?

Banánlé: Áááá, nem. Nagyon nem!

László: Akkor találkoztunk először, Tigrissel pedig egy after buliban…

Tigris: Amikor nagyon csúnyán lerajzoltál…

László: Egyébként annyira nem rajzolok jól, főleg ha valakit először vagy másodszor látok biztos nem fogom tudni lerajzolni, kár volt megpróbálni.

Banánlé: Tigrist én onnan ismerem, hogy feljött egyszer a barátaival egy nyári vakációra. Én voltam az idegenvezető és a házigazda is.

Tigris: De akkor még féltem tőled!

Banánlé: Igen, féltél tőlem, mert nekem akkor még nagyon rövid hajam volt…

Khm, visszatérve a halloweeni bulihoz, hogyan alakult meg a zenekar? (Kisebb egyezkedés következik az asztal túloldalán)

Banánlé: Na, akkor én most ezt elmondom. Tehát elkezdtünk beszélgetni Lászlóval, én meséltem neki, hogy van egy pici szintetizátorom, amin zenéket írok, ő pedig mondta, küldjek neki témákat….

László: Nem is kellett mondani, küldted te magadtól… (Röhögés)

Banánlé: Tehát én lelkesen küldtem a szintidallamokat neki, aztán azt mondta, hogy egyik barátunknak szülinapja lesz és írjunk neki az egyik témából dalt a születésnapjára. Beleegyeztem és lebeszéltünk egy próbát, ahol a dalt is fel kellett volna venni, viszont szóltam Lászlónak, hogy Tigris is jönne velem, mert szeretne csatlakozni hozzánk. Aztán később a szülinapon hárman előadtuk azt a dalt…

Melyik dalt?

Tigris: Lyukas szék…

László: Ami egyébként tök furi, de a legújabb dalunk is egyben, mert most csináltuk meg rendesen a szerkezetét... Erről a dalról egyébként fontos tudni, hogy a közösségi hálón egy csoportos csevegésből keletkezett…

Tigris: Valójában az egész szövegét Tubák írta, mert ő írta meg az élményeit, mi pedig megzenésítettük. Meg még egy számot…

László: … PS4 pedig…szóval még egy számot csináltunk, mert páros szülinap volt, Szati (A Kultivátor zenekar gitárosa – a szerk.) is ekkor ünnepelt, aki egyébként most ott ül a másik asztalnál. (Integetés Szatinak, de ő nem látja) Az előző napokban, hetekben azon nevettünk, hogy…

Banánlé: Nekem beakadt akkoriban egy ilyen mondat, hogy „Anya, levihetem a PS4-et a homokozóba?” Ezen mindenki nagyon nevetett, és kitaláltuk, hogy ezt megadjuk Szatinak születésnapjára.

László: Én számírás közben még nem nevettem annyit, mint akkor. Az alapötlet megvolt, de mire kitaláltuk az egész szöveget, azt a sok hülyeséget, a kengurut, meg a mosógépet, nagyon sokat kacagtunk. Szóval ilyen szórakoztató számírásunk még nem volt.

Tigris: Tehát felléptünk ezen a Tubák–Szati szülinapon, és azt követően egy csomóan odajöttek, hogy ez amúgy nagyon jó és folytatni kéne. Akkor elgondolkodtunk, hogy végül is csinálhatnánk egy zenekart.

László: Akkor annyira volt más a hangszerelés, hogy én, hogy egy kicsit más legyen, mint a többi zenekarom, egy elektromos Yamaha dobbal próbálkoztam, aztán ez szép lassan kiszorult, és a szerepét átvette a klasszikus dob. Tigris akkor még inkább énekesi szerepben volt, de aztán rájött, hogy van a padlásán egy szinti, akárcsak a South Parkban egy basszusgitár, és akkor miért is ne lehetne egy basszus szinti

Lászlót nagyon régóta ismerem (a vajdasági közönség leginkább az Umreti fit formációból emlékezhet rá) különböző zenekarjaiból, titeket viszont nem. Nektek a zenekarosdi egy új kihívás volt?

Banánlé: Nem egészen, mert én előtte is zenéltem, és próbálkoztam dalírással, de csak magamnak. Volt egy barátom, akivel közösen is írtunk számokat, de azok inkább gitártémák voltak. Tehát nekem sok minden nem volt újdonság, de a dalok előadása közönség előtt mindenképp.

Tigris: Én általánosban jártam pár évet zongorázni, zenekarként viszont ez volt az első élmény. Azóta egyébként van egy másik zenekarom is, de ez volt az első.

A dalszövegeitek nem túl hagyományosak, tele vagytok olyan kifejezésekkel, amik a műfajon belül nem bevettek, doxazma, fényévek, szingularitás, vagy éppen az egysoros ismétlődések sem túl bevettek.

Tigris: Leginkább aranyköpésekből születnek, nem?

László: Olyan is van, mint például a Mária, ami Tigris egy videóüzenete. Nemrég elő is kerestem egy csoportos csevegésből ezt a felvételt. Tigris hazaért részegen, és küldött nekünk magáról egy felvételt, amelyben belemondja a kamerába, hogy „Mária, bebasztam!” Akkor hirtelen megvilágosultunk: „Hú vazzeg, csináljunk ebből egy számot!”. (Röhögés)

Banánlé: Voltak dalok, amelyeken közösen ötleteltünk, mint a 82-es járat, vagy a Doxazma. A Doxazma arról szól, hogy László azt hallucinálja, hogy meglátogatják idegen lények…

László: Egy buli után ott maradok egy pincében, és egy hangot kezdek hallani a fejemben, de nem tudom eldönteni, mi ez a hang. Ez a hang meg amúgy Banánlé, a saját részét ő írta… Ez megtörtént eset, azzal a kivétellel, hogy a valóságban nem haluztam, csak a gondolataimba mélyedtem egy gitárral a kezemben. A 82-es járat alapötlete képek szintjén már megvolt Banánlének korábban…

Banánlé: Azt dalt 18 éves koromban írtam egyedül zongorára, aztán Lászlónak az ötleteit gyúrtuk össze azokkal az érzésekkel, amik még akkor tiniként bennem voltak. A Szingularitás szövegét én írtam, és szándékosan rövid és velős...

László: Tanakodtunk, írjunk-e hozzá, de ré kellett jönni, hogy a kevesebb sokkal jobban üt.

Nagyon fiatal zenekarként gyorsan összejött egy külföldi, vagyis belgrádi koncert. Nem tudom hányszor léptetek ott fel, de egyszer a berlini, ám szerbiai frontemberrel (Neša az Unutrašnji bunt és a Nakot zenekarból lehet ismerős) működő EGO zenekarral mindenképp. Milyen emlékeitek vannak erről az eseményről és miképp jött létre?

Tigris: Kétszer játszottunk Belgrádban, mindkét koncert nagyon jó volt.

Banánlé: Kedvenc fellépéseim között vannak…

László: Főleg a második koncert volt nagyon jó. A Kpax! zenekar akkoriban kapcsolatban volt Rómeóval (többek között olyan zenekarok tagja mint a Süllyedő világ, Padkarosda, Lotti Bigotti – a szerk.), aki hozzám fordult, hogy segítsek Szegedre lezsírozni egy bulit, ami a néhai Jazz kocsmában meg is valósult. Az együttes tagjai végül nálam aludtak, volt időnk barátkozni és ebből kialakult egy tök jó kis kapcsolat. Aztán írásban többször kommunikáltunk Mandával, a frontemberrel. Érdeklődött az én bandáim iránt, hol zenélek meg ilyenek, de amúgy az egész magyar színtér érdekelte, mondta, hogy tök jó lenne, ha mennénk egyszer feléjük. Ez nekünk se volt ellenünkre, aztán létrejött a buli tavaly márciusban. Ezt követően volt lehetőségünk októberben újra eljutni, ami az egyik legjobb koncertünk volt, ha nem a legjobb.

Banánlé: Nagyon jó volt az a koncert, de én amúgy nem is kicsit izgultam, mert nehezen mozdulok ki a komfortzónámból, meg nekem valamiért ijesztő is ilyen messzire elutazni. Aztán végül csak élveztem, mert nagyon őrült volt a közönség, lelkesek voltak, pogóztak, nagyon nagy volt az élet. Annyira jó volt minden, hogy így szívem csücske lett…

(Folytatjuk)