Zenekaralapításba torkolló punkszülinapok

A szegedi Kábelok zenekarral beszélgettünk, de csak azért, mert k**va jók! – 2. rész

A beszélgetés első részét ITT olvashatjátok!

Arról beszéltetek, hogy nagyon megkedveltétek a belgrádi közönségeteket. Hasonló energiákat nem tapasztaltok Szegeden?

László: Szeged egy érdekes kérdés… Számunkra is, habár nem tudatos a döntés, de egyre inkább Budapest tekinthető fix pontnak a koncertek és próbák szempontjából. Sokan szegedi zenekarként tekintenek ránk, de az idő múlásával úgy látszik, ez az állítás egyre kevésbé állja meg a helyét.

Tigris: Nagyon sok barátunk viszonylag hirtelen elköltözött Szegedről. Olyanok, akik az ottani színtér részei voltak…

László: Emiatt a közönségünk is lecserélődött, mások járnak a koncertjeinkre, ezzel változik a hangulat is. Ez nem azt jelenti, hogy Szegeden játszani teljesen nihil, de tény, hogy már csak én lakok ott a zenekarból, és sok minden megváltozott körülöttünk.

A távolság ezek szerint nem tudja szétszakítani a zenekart…

László: Magyarország nem egy hatalmas ország, nem egy lehetetlen dolog nekem sem felutazni Budapestre, de arról már volt szó, hogyan tudnánk rendszeresebbé tenni a próbálást.

Tigris: Amikor földrajzilag két részre oszlott a zenekar tagsága, kevesebb dalt irtunk, próbánk is szinte csak koncertek előtt volt.

2023 novemberében jelent meg a bemutatkozó anyagotok Viszhall! címmel. Mennyire vagytok elégedettek a végeredménnyel?

László: Limpek Zoli barátom ajánlotta fel, hogy az anyagot felvenné Szegeden. Ő akkortájt kezdett stúdiófelvételeket készíteni. Az első Kultivátor LP után ez lett a második munkája. Miután megmutattam neki a zenét, látott benne fantáziát. Szerintem kihozta belőle a maximumot.

Milyen formátumban lehetett ezt beszerezni? Kaptatok jó kritikákat?

László: Egyelőre Bandcampen van fent, fizikiai formátumú kiadványt nem tervezünk. Spotify lehet, hogy lesz egyszer. Fogadtatás: Meglepően nagyot ment például a Telex Afteren. Egy barátomtól tudtam meg, hogy jelölve lett két kategóriában.

Kiadókeresés? Kell ez egyáltalán napjainkban?

László: Hát mi nem keresünk, keressenek ők minket.

A zenétekre milyen kritikákat kaptatok eddig, olvastok kritikát magatokról?

Banánlé: Általában elég pozitívak a visszajelzések, de találkoztam már negatív hozzászólással YouTube-kommentben. Amúgy nem azért született a zenekar, hogy mindenkinek bejöjjön.

Tigris: Amúgy is fontosabb, hogy mi ezt élvezzük.

Egyébként milyen hatásaitok vannak, miket hallgattok?

Tigris: Hááát….

László: A Hátsó szándékot mindannyian szeretjük.

Banánlé: Az éppen egy közös pont. Az első dalt, amit írtam, a Lyukas széket, ami egyelőre nem hallható semmilyen platformon, például a barokk zene ihlette.

Tigris: Van elektronikus zene is, ami hatással van ránk. Nem lehet ezt behatárolni.

A közelmúltban, valamikor a nyár folyamán egy kisebb koncertkörutatok volt, amelynek során érintettétek Németországot, Lengyelországot, és Svájcot is. Hogyan fogadta az idegen nyelvű közönség a zenéteket, a számukra érthetetlen szövegeket?

László: Szerintem az energiák átjönnek anélkül, hogy értené valaki a szöveget. De nem is törekszünk arra, hogy nagyon arcba mászó legyen az ének…

Tigris: Azt hagyjuk meg a popzenének…

László: Az ének is hangszer nálunk, fontosabbnak tartjuk, hogy együtt úszik a szintihullámmal, mintsem domináljon.

Banánlé: Én nagyon jól éreztem magam az a pár nap alatt… Nagyon várom, hogy ismét részünk legyen ilyesmiben.

Van valami vad történetetek a körútról?

Tigris: Izé, hát, Berlinben nagyon éreztük a szabadságot. Annyira megéreztük, hogy bele is betegedtünk a bulizásba.

Banánlé: Ott viszont három napot tudtunk pihenni…

László: Ezalatt tornáztunk és étlapot találtunk ki 102 darab étellel.

Banánlé: Olyan különlegeségekkel, mint áporodott mákosbákom, fáramászó tölgyvirsli, cipőbe savanyított fej-támli… Elküldhetjük a teljes listát az interjú 220-adik részéhez…

Bevallom, ez a fáramászó tölgyvirsli kissé megbolygatta a fantáziám…

László: Egyik nap nagyon rossz idő volt, és minden adott volt ahhoz, hogy ezzel az étlappal ügyködjünk…

Az új lemez mikor készül?

Tigris: Most a koncerteket lehet, hogy offoljuk egy időre, hogy a próbákon minél többet foglalkozhassunk az új dalokkal.

László: Szerintem ennek érdekében az idén már nem is játszunk többet. Vannak új dalaink, kettőt feltettünk a Bandcamp oldalunkra, ezeket a Három Hollós koncerten vettünk fel januárban. Ezeket persze majd újra vesszük stúdió körülmények között.

Az első anyagotok jól ellensúlyozott a szatíra, kritika és a humor között. Ez alapján el is könyveltelek benneteket olyan együttesnek, amely humorral közelít a zenéhez. Az emlegetett utolsó két dalnál viszont meglepődve tapasztaltam, mintha komolyodnátok! Jól hallom?

Banánlé: Igazából sosem akartunk az osztály bohócai lenni. Az első két számunk annak idején tényleg viccesre sikeredett, de nem volt határozott elképzelésünk, inkább azt csináltuk, ami éppen jön, amihez éppen kedvünk volt. Ha valakinek van valami vicces ötlete, akkor megcsináljuk, de nem erőltetjük. Amikor a Szingularitást írtam, azok a dolgok foglalkoztattak…

László: A legutóbbi kétszámos anyagunkon a Válság című dal azért sztem elég groteszk. Másrészt persze a PS4 is vicces meg minden, de azért van benne egy nagy adag társadalomkritika a modern, kizárólag külsőségekre adó, fogyasztási körforgásban tengődő, de belülről rothadó családok válságáról. A viccesebb dalaink sem a kaki-pisi-punk szintjén próbálnak létezni, hanem van értelmük, csak viccesebben, irónikusabban közelítünk meg egy-egy társadalmi problémát.

Igazán eredeti a zenétek, a nem hétköznapi felállás miatt több műfaj is felvállalna benneteket. Ti melyik szintér részének érzitek magatokat.

Kórusban: A punknak!

László: Ez egy tök jó kérdés, mert sokaknál betalál a zenénk, akik semennyire vagy csak lazábban kötődnek a punkhoz. Ezt egyébként egyáltalán nem bánom, tökjó dolog szélesebb réteget megszólítani annak ellenére, hogy alapvetően mi a punkban érezzük magunkat önazonosan, abból is táplálkozunk, abban a közegben érezzük magunkat otthon, közösségi szinten is.

A kamumédia folyamatosan nyomja a dumát a generációs különbségek okozta feszültségekről. Nálatok zenekaron belül is van ilyen különbség, ti ezt érzékelitek, van emiatt nehézségetek?

Tigris: Nagyon eltérő korosztályból vannak barátaink, szóval ez nem számít igazán.

László: A zenekaron belül az a fontos, hogy mennyire vagy aktív, mennyire vannak jó ötleteid és ez nem életkorfüggő. Ez amúgy a tágabb értelembe vett punk közösségről is elmondható.

A zenekarban két lány is van. Nektek volt már valamiféle kellemetlenségetek, kisebb nagyobb zaklatás abból fakadóan, hogy a szebbik nemhez tartoztok?

Tigris: Szerencsére eddig nem volt ilyen.

Melyik az a végső határ, amíg elmennétek a Kábelokkal? Például ha kapnátok egy lehetőséget nagyobb nyilvánossághoz, de ehhez el kellene mennetek egy poposabb irányba, bevállalnátok?

Kórusban: Neeeeemmm….

László: Komprosszimut kötni? Szerintem az… Na nem….

Tigris: A pénz nem számít, ezt saját szórakozásra csináljuk. Nem akarunk megfelelni senkinek, nem akarunk popelőadók lenni, meg hát már egyszer voltunk egy fesztiválon…

László: Egy nagyobb fesztiválon…

Tigris: Őszintén nekem ennyi elég is volt. Hívtak utána megint, de nekem tényleg nem hiányzott…

Visszautasítottátok?

Tigris: Igen, vissza.

László: Az időpont sem volt jó nekünk.

Banánlé: Amúgy a turnéra is úgy indultunk el, hogy lehet mínuszos lesz pénzben, de úgy voltunk vele, csak a közös élmény számít. Közösen elindulunk, új élményeket szerzünk, új helyeket nézünk meg, új emberek ismerünk meg. Tehát még azzal is számoltunk, hogy veszteséges lesz, de szerencsére nem lett az…

Mit jelent nektek a zenekar mint életstílus, próbák, koncertek, maga a tudat, hogy valami közösség részese vagy?

Banánlé: Én nagyon szeretem a kreatív alkotási folyamatokat. Élvezem, amikor az ötleteimet van mibe beleönteni, meg ez a szabadságérzet… Nekem nagyon sok örömet ad az életemhez.

László: Nagyon jók ezek a nyugodt, hosszú próbák, amikor van arra időnk, hogy elmerüljünk egymás társaságában és a zenében. Megdumáljuk, kivel mi van, zenélünk, nevetünk,

Tigris: Ja, ja, mint régen. Régen nagyon jó próbák voltak, amióta itt, Budapesten próbálunk, mindig szorít az idő. Nézni kell a telefont, ne haladjuk túl a két órát. Remélem, most télen majd több időnk lesz, ismét megnyílni, kísérletezni...

László: Az az igazi próba, amikor a végére kellemesen elfáradsz.

Mennyire tudtok hosszú távú projektként tekinteni a zenekarra?

Tigris: Abszolút.

Banánlé: Én teljesen tudok ebben gondolkodni.

László: Én is. Szerintem zeneileg és emberileg egyaránt nagyon tudunk kapcsolódni, ez ritka és k**va jó.