Ismét a Vajdaságban az Óriásbálna!!
Matrózok, árbocra!! Angyalok, a kajütbe!
"Ismét a délvidéki közönségnek játszik a Moby Dick!
A négytagú zenekar nevét a közkedvelt Melville-regény, valamint a Led Zeppelin azonos című dala, a Moby Dick ihlette. A soproni csapat az 1990-es évek elején vált elismert – és a magyar színtéren meghatározó – thrash metal zenekarrá. Első három albumukkal (Ugass kutya! – 1990, Kegyetlen évek – 1991, Körhinta – 1992) teremtették meg máig tartó népszerűségüket. A jövőre harmadik X-ét taposó thrash banda egy erőteljes programmal készül a zentai koncertre, nem kímélve senkit sem... 
Mielőtt azonban a soproni legendák színpadra lépnének, a délvidéki fiatalokból álló Halflight zenekar melegíti elő a terepet és a közönséget. Jól ismert feldolgozásokat és néhány saját számot hallhatunk majd profi megszólalásban...
Bevezetésként a fiatal, ám roppant tehetséges soproni Blizard zenekar lép a világot jelentő deszkákra!”
Ezzel a figyelemfelkeltő szöveggel csábítják a szervezők a metálrajongókat a zentai Zeppelinbe, de hát ha valakit, akkor ezt a zenekart valóban nem kell bemutatni a vajdasági közönségnek, ők mára tényleg legendáknak számítanak... Mi inkább arra kérdeztünk rá, mi foglalkoztatja mostanában leginkább a bandát, no meg persze a határon túli élményeik felől is érdeklődtünk...
A mailben elküldött kérdéseimre Gőbl Gábor basszusgitáros készséggel – és „postafordultával” – felelt.
– Mikor is jártatok felénk legutóbb? Úgy értem, a Vajdaságban? Nekem a zentai Játékok kapcsán ugrik be egy jó kis fejrázás pár éve, napokig éreztem utána a tarkómban... Szóval mikor, hol és milyen emlékeitek vannak erről?
– 2008 júliusában Zentagunarason 300 fős közönség előtt léptünk fel az első délvidéki Egyesült Magyar Ifjak szervezte táborban. A zenekarral 2002-es újjáalakulása óta két ízben koncerteztünk Moholon az Annuska Rock Klubban, 2006-ban Óbecsén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom1956-os megemlékezésén, és 2005-ben a zentai Nyári Ifjúsági Játékokon. Összességében mondom, hogy nem volt még soha rossz koncertünk felétek. A minket szerető közönség részéről mindig forró a zenekar fogadtatása a Délvidéken.
– És úgy általában még milyen élmények kötnek Benneteket a régióhoz?
– A Kárpát-medence turné keretében 16 éve mutatkoztunk be nálatok a szabadkai sportcsarnokban. Nagyon klassz buli volt. 1100-an énekelték velünk a Moby Dick-dalokat. A bejáratoknál géppisztolyos rendőrök motozták a közönségünket. Megdöbbentőek voltak a jelenetek, ahogyan szerbül üvöltöztek a fiatalokkal. Hamar világossá vált, hogy másodrangú állampolgárként kezelik a magyarokat. Ez persze a délszláv háború idején, 1994-ben volt. A maga nemében valóságos csoda, hogy egyáltalán felléphettünk. Utólag is köszönet a koncert lelkes szervezőinek!
– Láttok különbséget a magyarországi és a határon túli klubok/fesztiválok között? Gondolok itt úgy a fellépési körülményekre, mint a közönségre, a fogadtatásra...
– A publikum, akár a nemzet, egy és oszthatatlan! A különbség a sörökben van. Mi szeretjük a helyi specialitásokat fogyasztani! (mosoly)
(Nos, remélhetőleg ebben ezúttal sem lesz hiány, felnyitunk majd néhány palackkal, hehe, szegények egész biztosan nagyon szomjazhatnak már 2008 nyara óta egy kis jó Szarvasra, Oroszlánra… vagy lányra… - a szerző megj.)
– Egyébként mi újság épp a Moby Dick háza táján? Mi foglalkoztat benneteket leginkább?
– Zenekaron belül engem például az, hogy mikor tudunk végre ismét önálló stúdióalbumot készíteni… Most már két projektzenekar is működik az anyazenekaron kívül. Mentes Norbi Hungaricája rendkívül sikeres lett az elmúlt években, míg Smici most debütál a Body Roots-ra keresztelt zúzda projekttel. A Moby Dick szempontjából vizsgálva őszintén mondhatom, hogy sok jó riff folyt ki a társak kezeiből, és én azért sajnálom, hogy mindezek nem az MD-albumok keretében öntöttek testet. Mindennek ellenére nem lehetek elkeseredett, mert vagyunk és létezünk, immár közel 30 éve.
– Ha egy zenekarnak néhány éve megjelent egy tribute-albuma, amelyen olyan bandák is szerepelnek, akik régebb óta zenélnek a megtisztelt együttesnél... akkor ez a zenekar mit képes még otthon elérni?
–Az Ossianra gondolsz? Én bírom Paksi Endrét, és nagyra becsülöm a munkásságát, de az Ossian, ha nem tévedek, 1986-ben alakult, mi meg 1980/81 fordulóján. Tehát a kérdés első része nem pontos… (mosoly) Az, hogy mit tudunk majd még elérni, azt a jó Isten sem tudhatja. Azt tudjuk, hogy szükség van ránk, és a közönség várja, hogy végre ismét új produkcióval rukkoljunk ki.
(Jaja, hát az Ossianra gondoltam, meg a Kalapács Jóskára… Persze én az albumok megjelenését vettem alapul, Gábor pedig az abszolút kezdeteket… de hát nem is ez a lényeg!... Mivel egy ilyen tribute-album mindenképp egyedülálló Magyarországon, hatalmas dolognak tartom, s nagyon örültem/örülök neki. Az meg, ahogy a MD lerakta a magyar trash alapjait… nos, bárki kalapot emelhet ez előtt. Akár Bill kapitány is hozhatott volna egy feldolgozást a lemezre… - a szerző megj.)
– Mik az aktuális kedvenceitek? Amelyek esetleg hatnak is a zenétekre, vagy amiket egyszerűen csak szívesen becsúsztattok a lejátszóba...
– Erről mindegyikünket külön-külön lenne értelme kérdezni. Kihasználva a lehetőséget, én elárulom, hogy túlnyomó többségében magyar produkciókat hallgatok. Hungarica, Ismerős Arcok, Romantikus Erőszak, Kárpátia, a metál palettáról pedig Ossian, Road, Aurora az, amit még mindig nem tudok megunni.
– A végére pedig jöhet egy kis biztatás a vajdasági metálarcoknak a szombati koncerttel kapcsolatban...
– Biztatás?? Nem elég az, hogy jövünk? (mosoly) Szerintem nincsen olyan nagyon gyakran MD-buli felétek, hogy külön biztatni kelljen hűséges rajongóinkat… (mosoly) Még jók vagyunk, mint a minőségi Óbor. Élvezzük a fellépéseket, és szívből szeretjük a közönségünket. Ezért van még mindig Moby Dick. Tudjuk, hiszen megtapasztalhattuk számtalanszor, minket is szeretnek, szóval úgy vélem, nem fog senki csalódni bennünk, aki eljön február 27-én a zentai Zeppelin Clubba! Ada, Temerin, Csantavér, Péterréve, Becskerek, Kanizsa, Szabadka, Újvidék, irány Zenta! Indulj, keresztes vitéz!
Naná, hogy elégséges az eljövetel! Szerintem a Zeppelin akkor is dugig lenne szombaton, ha ki se plakátoznák a bulit… pletyka útján is seccpecc elterjedne… de hát akartam hallani ezt a frappáns végszót, hehe!...
Na, elég a dumából, szombaton ott a helyünk!!
a szavakra kattintva pedig még több zenés cikket találsz!
Erre pedig az előzenekarukról, Zeppelines fellépésről!
HAPPY END (Schmiedl–Pusztai) Béke poraidra Erősebb nálad Amerika Add meg magad, míg nem késő A jövőd, a múltad felejthető Erőszak és agresszió Kivül-belül depresszió Nem várhatsz jót sehonnan Egyedül maradsz a nyomorban Rend lesz fent és lent Jöjjön a happy end Naponta robban egy pokolgép Valaki holnap a torkodra lép Vér folyik az utcán, a moziban A nyugati kultúra lerohan Rend lesz fent és lent Jöjjön a happy end Felejtsd el, hogy Európa Mindenhol mindenki idióta Mindent elsöpör Hollywood Amerika nyeri a háborút Lehetsz magyar, lehetsz arab Véget ér a színdarab Légideszant vagy hamburger Nem védekezhetsz semmivel Rend lesz fent és lent Jöjjön a happy end. |
GUMISZOBA (Schmiedl–Mentes–Pusztai Zoltán) Úgy gyilkolnak, nehogy fájjon Élni hagynak a zárt osztályon Álomba ringat a gumiszoba Mérgekkel etetnek naponta Egyforma évek, hónapok Befalazott ajtók, ablakok Mosolyog rajtad a személyzet Lassú, de biztos a merénylet Elárul, akiben hittél Úgy végzed, akár egy állat Ketrecbe zár egy sintér Érzed: véres a nyálad Agyadból kimosva minden emlék Szállnak a sötétben fekete lepkék Fénylik a fekete bogarak teste Nem tudod, mi van, reggel vagy este Agyadból kimosva minden emlék Szárad a kezeden a fekete festék Érzed, hogy nincs sok hátra Lakatot tesznek a szádra |
