Ördögökkel táncoló

Felütés a la Nagyharsány

Gondosan összeszívecskézett programfüzettel lépek a tettek mezejére. Utólag természetesen kiderül, hogy felesleges volt órákig civakodni azon, ki, mikor, hol szeretne lenni, hiszen a legváratlanabb pillanatban úgyis belebotlasz egy csodazenekarba, füledbe kúszik egy váratlan gitárszóló, vagy egy utcai performance kacagó forgatagába csöppensz. Nagyharsányra ez hatványozottan érvényes. S ha már úgysem lehetsz egyszerre legalább három helyen (pedig milyen jó is volna megsokszorozódni olykor), átadod magad az ördögi mágiának.

Egyszer gyerekruhát öltesz, hangos tapssal biztatod a táncoló gólyalábasokat, dobot eszkábálsz egy darab vécépapír-gurigából, tulipánt nemezelsz és jégkását kortyolsz. Másszor, dacolva a forrósággal, vakon követed a Compagnie Les Apostrophés kedélyes harmonikását, s álmélkodva veszed tudomásul, hogy egy bűvészkáprázathoz bőven elegendő néhány doboz, egy-két baguette, na meg négy francia mutatványos bordó zakóba burkolózva, zseniális arckifejezéseket, lehengerlő mozdulatsorokat produkálva.
Arts de la rue - Les Apostrophs - Passage... by ZoomLaRue

Később Tóth-féle Irsait nyomnak a kezedbe, lehorgonyzol az Árokpart Bár félédes homályában, hol a Romungro fiúk autentikus muzsikájára riszálsz, hol a Melodisztik búgó sanzonjai marasztalnak, hol a Bujdosó Trió Zuhatagával csobogsz szerelmes vizekbe.

Valamikor a Besh O Drom is táncoltat, majd egy rögtönzött ska buliba keveredsz, a PASO fehér öltönyös frontemberének, úgy tűnik, nincs melege, de neked annál inkább, ahogy ismeretlen karokkal a válladon egyre magasabbra ugrálsz. Már nem is követed a szíveket, 30y zeng a puha talpú nagyharsányi lányok lába alatt, elmúlik a Quimby, lehull a Kiscsillag, feltűnik Müller Péter, színre lép a szabadkai Bakos Árpád és a Búsulói, de már nem jegyez az agy, csak szárnyal a lélek. Nincs rossz koncert, csak kevés bor, mondják, én pedig szentül elhiszem.

Kisharsány, mon amour

Ha átszundikálod a várva várt Halász Judit-koncertet, ébredező fejedet legszívesebben a falba vernéd, szipogva dúdolod a Csiribirit, s azonnal elhatározod, hogy jövőre újra sátrat állítasz a katlani bugyrok valamelyikébe, s bizony mindig mindenhol jelen leszel. Vigaszért Kisharsányba rohansz, akárcsak akkor, amikor zsibongásra, jó zenére, meg olcsó rozéfröccsre vágysz. A Kovács Udvarházba toppanva már azt is biztosan tudod, hová költöznél legszívesebben. A hatalmas udvar a fesztivál legkülönlegesebb szigete. Az egyik pajtában italt mérnek, mellette állatsimogató. Egy másikban cserekereskedelem folyik, hozol egy könyvet, kapsz érte egy pulcsit, váltópénzzé válhat a megunt karkötő, de akár egy pohár sör is. Az istállóból mozi lett, a nyikorgó padlójú szobákból múzeum. Tarkabarka hippisereg mezítlábaskodik, minden sarokból dallam árad, a zeneműhelyből régi nóták szállnak egzotikus körettel tálalva. Ha jó időben vagy jó helyen, elcsípheted a Banyamesék egyikét is, s az érett férfihanggal rendelkező nagymama bábtörténetei alatt kánonban hahotázol az összegyűlt gyereksereggel.

Majd pördülsz kettőt, letelepszel egy szalmabálára, napszúrás nélkül túléled A helység kalapácsát, másra számítasz, de örülsz, hogy végre találsz egy színházi előadást, ahol a belépéshez nem kell felmutatni az idejekorán elillanó sorszámok egyikét. Éjjel Drakula látogat hozzád érces magabiztossággal, háta mögött a Psycho Mutants őrült csapata. Bugit bújtatnak a pajkos térdkalácsokba, majd újabb fordulat, újabb téboly, a Wombo Orchestra kapja el a bokákat, csacsacsázol sikongva, és ropnád, amíg csak élsz. Egy csillagos éjszakán a Gran Kinót is a szívedbe zárod, egy csipet pszichedélia, egy marék végtagokba áradó muzsika. Ilyen volt a világ, mikor még csak kétéves voltál, dalolják és mutatják, te meg csak forogsz tovább, szédülésig, francia cirkusz, francia tánc, francia virtus, francia vágy, a szerencsecsillagom is csak franciául hallgat, biztosan ezért teljesíti boldogan magyarul elrebegett kívánságomat.

Un petit Palkonya

Átlagos körülmények között gyászos képpel üdvözlöm azt a bizonyos utolsó napot, bárhol is virrad rám. Mert ilyenkor mindig végszag terjeng a levegőben, s búcsútól terhesek az ölelések. Ám a Katlanzáró vasárnapok dacolnak rendeltetésükkel: a krumplis lángos illatát árasztják, kézművességre csábítanak, réges-régi katlanbarátokkal hoznak össze, s erőszakosan diktálnak beléd még egy utolsó pohár fehérbort. Hihetetlen erővel vágok az Esélykikötő dzsungelének, szervezetekről informálódok, új folyóiratokkal ismerkedek (például a Csillagszállóval, melynek példányait hajléktalanok árusítják), köteteket lapozgatok, társasjátékokba bonyolódok.

Majd hirtelen felindulásból Palkonyába ruccanok, vágyom a pincéibe, szomjazom a mindenhová bekúszó népzenére. Cifra udvar, rendes ház, kalotaszegi díszlet, gyönyörű szabadság. Észrevétlen simulok a malomparki forgatagba. Örvendezek a prímástalálkozónak, végre élőben látom Szalonnát, közben a cimbalmost méregetem, szeretnék cimbalmozni tanulni, jut eszembe percenként, s Dresch Mihály furulyadallamát csúsztatva zsebembe más kalandok után eredek.

Fin

A záróakkordok hangjai határozottan pengetik érzékeny húrjainkat. Elektronikus cigánymuzsika csendül, mindössze két napig érlelődött, szabadkoznak, mi meg sugárzó ábrázattal követeljük a ráadást. De Both Miki megy, Ferenczi jön, Racka vigadalom kifulladásig. Valahonnan szappanbuborékot hoz a langyos szél, kajánul vigyorog a kerek hold, fülig érő ajkaink örömnótákat süvöltenek a fogyatkozó kisharsányi éjszakába. Még egy ideig ott lebegünk némán, elém rajzolódik néhány pillanat, eszembe jut a csütörtök tanulsága, beszerzek egy lemezjátszót, hogyne, és majd cserélgetjük a bakeliteket dugiban. Közben már félig otthon álmodom, és egészen a következőre gondolok. Egy el nem táncolt tangó kísért, hangosan felnevetek, cirkuszi mutatvány leszünk jövőre, csak ne felejts el rózsát hozni, meg jó erősen ráharapni, mert ha a lábadra lépek, ijedtedben elveszítheted.

Fotó: Xéni