Sínbusz, mi van a hasadban? Fesztivál van? Az van!
– Szöszmögés a Sínbusz Fesztiválról –
Miközben olvasgattam a különféle beszámolókat és hasonlókat a Sínbusz Fesztiválról, magyarhoni és hazai újságírók tollából, egyre inkább jöttem rá arra, hogy úgy szeretnék írni erről a rendezvényről, mint nem házigazda, sokkal inkább mint svédországi svéd vagy németországi német, hogy én is áradozzak az olcsó cigiről (szigorúan csak lila, és mókus), a burekról (amiből néha már nagyon elég), a sajátos balkáni hangulatról (ami miatt várok egy évet, két hónapot mindenféle fontos ügyem intézésére – jó dolog a szieszta és az évi szabadság).
Viszont arról tudok írni, hogy amit Orcsik Roliék csinálnak, az mindenképpen egy jó kezdeményezés, csak jöjjenek minél többen, ismerkedjenek Szabadkával, nézzék meg a városházát, a zsinagógát, a Bash Házat, sétáljanak macskaköves utcán. (Később ki lehetne bővíteni egész Belgrádig, majd mikor már egy hónapossá hömpölyög, lemehetnénk a tengerig, át sok-sok országon, kiugratva a sinót megszokott pályájáról, hadd lásson világot, Yugót és tengert.) Szeretek itt élni. És szerettem Becsén, Újvidéken és Szegeden is. Azt hiszen, egy büszke lokálpatrióta vagyok, mindig azt a „lokált” szeretem, amiben éppen élek. (Persze Becse az mégiscsak Becse). De térjünk vissza a sínekre.
Farkas Tamás
A kis piros nem mehet a sáros-poros Szerbiába, a kis szürke nem mehet a fenszi magyar sínekre. Szabványok, szabványok. Félúton azonban találkoznak, összebújnak, távolodóban integetnek és dudálnak. Kukorelly – és Jeles a neves. DrMáriás pedig a kedvenc. Nagybácsihangulata van, vagy talán szomszéd bácsis, aki áthív heherészni, és elmeséli, hogy ne vágd le a farkadat. Mondanám, hogy nekem nincs is – de a mondanivaló, gyermekem, a mondanivaló – mondaná ő. Mondd. Dani. Megmondani. Meg olvasni. Megolvasni a fákat út közben. S ez a jó. Hogy közben nem a lámpákat számolom egy kultúrotthonban, hanem a fákat, és az írók feje fölött belekukkanthatok a szövegbe is.
Bencsik Orsi
Reggel hatkor felzötyörészni Szegedre nem egy leányálom. (A leányálom sokkal inkább a következőképpen nézne ki: Limuzinban habos málna, így megyünk mi el a bálba…) Mi mégis felzötyögtünk két óra alvás után. S lett is nagy mulatozás ízibe, ketted-kétországra szóló, sütötték a csevapot, olvasták a verseket, szövegeket, recsegett a mikrofon, ricsajozott a tömeg, folyt a sör, pirultak az arcok. Vígan késett a sínbusz, és a határőrök is szerepelhettek végre, külön szólítgatták a kis nebulókat: ÁTMENTÉL!, vagyis átmehetsz. Pirosról a szürkére szállt a kis csapat, pozitív tömegnyomor – és napsütés. A Sínbusz Fesztivál hivatalosan is megnyitotta az őszt. K-ösz.
Fotó: Szerda Zsófia
