Mit csinálhatnál kapálás helyett?

Nem azért mondom, mert zavar a körülöttem élő emberek általános műveletlensége (pedig zavar), vagy hogy növeljétek szeretett, korrupciómentes országunk GDP-jét, hanem mert kegyetlen nagy buli. Aki gimi vagy tisztességesebb szakközép helyett a cukorgyár vagy a paprikaföld felé vette az irányt, most duzzoghat, mert valószínűleg sosem éli meg azt az időt, amikor szülei (jobb esetben állam bácsi egy zsíros ösztöndíjjal) fizetnek azért, hogy az apai/anyai szigortól távol, új társaságban, felügyelet nélkül mulatozzon, fajtalankodjon, és űzzön kedve szerint önpusztító tevékenységeket nap mint nap. Rövidebben: az egyetemizmus az az életszakasz, amire mindenki vágyik – aki szerint nem, az hazudik, vagy simán nem szereti jól érezni magát.

Sokak szerint az egyetem nehéz. Ők rosszul csinálják. Bár ha belegondolok, az ő állításuk se téves, hisz az élet többnyire inkább nehéz, mint könnyű, de az összes többi (általam eddig tapasztalt) életszakasz közül egyértelműen ez a legtutibb. Általános suli alsó tagozatában azzal ijesztgetett minket a tanítónéni, hogy ötödiktől vért fogunk izzadni, ha nem tanulunk. Ilyesmit nem tapasztaltam, pedig bizony akkor se tanultam. Sőt, a rotten.com-on is utánanéztem a vérizzadásnak, de egy szöveg sem említette, és képet sem találtam. Oszló, halott nénikről, meg férgek által megszállt szemüregekről annál inkább, de az egy másik sztori.

A felső tagozatban a középsuli nehézségeiről ökögtek-magoktak a mindentudó oktatók, pedig a nehéz helyett inkább a frusztráló és unalmas szavak jutnak eszembe gimis éveimről. Dr. Phineas Waldorf Steelt idézném: „A középiskola minden bizonnyal a legrosszabban kivitelezett és leghelytelenebb tevékenység az emberiség történelmében, mivel a lehető legrosszabb környezetbe helyez, az erre legkevésbé alkalmas korban.” Egy másik szép gondolata: „Csupán napi rendszerességű memorizációs gyakorlat és használhatatlan információk felöklendezése.” Teljes mértékben egyetértek vele. Elég csak a matekórákra gondolni. Komolyan mondom, a mateknál borzalmasabb dolog nem létezik... bár a „dolog” szó valószínűleg nem a legalkalmasabb, inkább alkalmaznám rá a platóni idea fogalmát. Igen, ennyire gyűlölöm. Életem legborzalmasabb órái múltak el deriválással és integrálással, pedig fenyegettek már fegyverrel, ütött már el autó, varrták különböző testrészeim, láttam már a Twilight című filmet, de állítom, hogy a matekot alulmúlni semmilyen élmény sem volt képes.

Visszatérve az egyetemhez. Egy magyarországi városban folytatom tanulmányaim. Nem árulom el a település nevét, mert akkor már mindenki oda menne és ígyis nagy a túljelentkezés – inkább Überzsír-ként hivatkozok rá eme cikkben. A beiratkozás, tantárgyfelvétel, és egyéb kötelező bürokratikus-adminisztrációs „papirizáció” baromságok közel egyéves tortúrája után megállapítottam, hogy a felsőoktatásban eddig szerzett tapasztalataim meg sem közelítik gimnáziumi éveim egy hete alatt abszorbeált frusztrációját. Középiskola vége felé az öregektől (szülők és tanárok egyaránt) érkező nyomás felülmúlta a vasúti sztrájk összes álló szerelvényének súlyát mozdonyvezetőstül, pedig én az idegeskedésnek még akkor sem láttam értelmét, mikor nyakig voltam a vizsgákban.

Illusztrálom, hogy nagyjából miért: hány órátok van nektek, gimiseknek? Közgázosoknak? Elektrósoknak? Pékeknek, akarommondani... egészségügyiseknek? Napi 6-7, hétfőtől péntekig? Nekem heti 4, azaz négy olyan órám volt, amin kötelező volt a részvétel. Előadásokkal – értsd: bemész reggel másnaposan, kómásan az auditóriumba, hallgatsz valami összefüggéstelen halandzsát, majd hazamész még fáradtabban – együtt azt hiszem 13 kilencvenperces órám volt minden héten. Szerintetek nehéz? Naná, ha annyira ostoba vagy, hogy nem tudod betölteni az órák és a tivornyázás közé eső időt, tuti nehéz, mert a rengeteg szabadidőből adódó unalom megöl. Nincs végtelen szabadideje az egyetemistáknak, nehogy félreértsd, sőt. Ez mind időbeosztástól függ – ami pedig egy olyan dolog, amit ilyenkor bírsz legjobban megtanulni. Tudjátok, prioritás, rendszerezés, satöbbi. Először a munka, aztán a buli. Van több ismerősöm, aki minden ZH és vizsga előtt egy héttel lázasan nekiül a tananyagnak, izzad egész nap, míg mindent be nem magol. Sose jár bulikra, nem képes szocializálódni... lehet, hogy több ötöst szerez, mint én, de miközben olvasom az MSN üzeneteiben, ahogy panaszkodik, besüppedek fotelomba, belekortyolok az asztalomon lévő pálinkába, ránézek az ágyamon fekvő sunára, nagy slukkot szívok a koporsószögembe, és miközben próbálom az előző napi metálkodás eseményeit sorbarakni, azt mondom magamban: „jó lesz nekem a négyes is”. Persze nem minden napom ilyen, nehogy azt higgyétek. Néha Unicumot is iszok.

Egy szintén fontos dolog, melyet valószínűleg diákkorodban bírsz legjobban elsajátítani: a spórolás. Ettél már háromnapos száraz kenyeret tejföllel és sóval? Nem olyan rossz dolog, feltéve, hogy nem kell egész héten ezt csinálnod. Márpedig az elején több mint valószínű, hogy lesz rá példa. Nem olyan borzalmas ez sem, majd ha fateréktól kérsz pár ezrest kajára meg esetleg dezodorra, hogy ne csak kövér csajok álljanak veled szóba, majd abból minimális pénzt fordítasz kajára, épp csak hogy éhen ne halj, majd teli zsebbel indulsz kocsmatúrára, te is meglátod, hogy mennyire megéri. Aztán elmondhatod apunak meg anyunak, hogy tényleg megtanultál valamit, amiből hasznod lesz, nem csak a csonka gúla térfogatának képletét.

Kissé megint elkanyarodtam, de nem baj, én megtehetem. Visszatérve az egyetemizmusra: fontos eldönteni, hogy mit akarsz tanulni és hogy olyasmivel foglalkozz, amit szeretsz és amihez valamennyire értesz is. Ha rendkívül menő arc akarsz lenni mint Én, BTK-ra, azaz büfétakarítószakra iratkozol (ha-ha, de vicces fiú vagyok!). A bölcsészettudományi karhoz tartoznak a humán tudományágak, nyelvek, szociológia, pszichológia, satöbbi – itt megfordul a nyelvésztől a pszichológuson át a filmrendezőig és a hentai képregényszakértőig mindenki. Hála Visnunak, nem kell köbgyököt vonnom és ha rajtam múlik, soha többet nem is fogok. Van pár számomra kevésbé szimpatikus tantárgy és van néhány teljesen irreleváns is, de nagyrészt az általam szabadon választott tantárgyak alkotják az órarendem. Minden órát magam veszek föl, ezek közül van néhány kötelező, de 80%-ban én döntöm el, hogy a hét melyik napját, mettől meddig akarom pad mögött tölteni. Ha akarom és elég gyors vagyok – értsd: elég elvetemült ahhoz, hogy reggel hatkor fölkeljek aznap, amikor kezdődik a tantárgyfelvétel időszaka – választhatok bármit a szociopragmatikától a hinduizmuson át a ninjutsuig, jógáig vagy ejtőernyőzésig. Dönthetsz úgy is, hogy csak a kötelező tárgyakat veszed föl, és ez mellé minimális mennyiségű gyakorlatot, aztán trehánykodsz minden nap. Szíved joga. Tényleg akkora a szabadság és annyi a lehetőség, hogy a teljes mértékben rádbízott időddel azt kezdesz, amit akarsz – rajtad múlik minden.

Ha jó várost választasz, mint például Überzsír, ahol a város lakosságának egyharmadát egyetemisták, azaz a legjobb nők és legnagyobb partyarcok alkotják, szórakozási lehetőségeidet csak a tér korlátozza - olyan szempontból, hogy egyszerre nem bírsz öt helyen piálni. Nagyon nyíltak és közvetlenek az emberek, az első pár hét alatt bizonyára szert teszel jónéhány új ismerősre, ha nem vagy egy antiszociális pincelakó. A középiskolával ellentétben, egyetemen nem kell „tűrni” másokat. A legtöbb gyakorlati órán véletlenszerű emberek vannak, szóval ha valami modortalan, szappant nem toleráló, tahó parasztnak nem bírod az arcát, csak hetente másfél óráig kell kibírni vele. Középsuliban bárcsak ugyanez lett volna (bizonyos tanárokra és diákokra egyaránt gondolok itt)!

Szó mi szó, visszagondolva a középsulis napokra, nem volt mind rossz, de örülök, hogy túl vagyok az egészen. Az egyetem viszont, mint derült égből pálinka, isteni megváltás számomra. Ebből akartok kimaradni? Szívesebben vállatok el egy rosszul fizető, középszerű állást a középsuli után? Vagy a szántóföldre mennétek, mert ott mégse kell annyit olvasni? Duplán jártok szarul. Higgyétek el, az egyetem jó. Kibaszott jó.

Készítettem nektek egy teljes mértékben objektív táblázatot, mely összehasonlítja a középiskolai és egyetemi tanulmányokat, életmódot.