Želimir Žilnik Zsigerekig Zsizseg
Filmhét – és beszélgetés a Grand Caféban
A Sínbusz Fesztivál korántsem ért véget a járat Szabadkáról Szegedre vonatozó felolvasóinak útjával. A szervezők még egy hétig további kísérő rendezvényeket kínáltak a Szegeden mozgó filmínyenceknek. Tematikus filmhét a Grand Caféban. Művészmozi, s egy igazi nagy filmes öreg, Želimir Žilnik filmjeinek válogatott darabjai. (A szabadkaiak Jeles András opusaival ismerkedhettek egy héttel korábban, s a beszélgetés sem maradt el.) A szerb filmrendező legújabb filmjét (Jedna žena, jedan vek) a múlt héten mutatták be Belgrádban. A szegediek a korábbi filmjeiből kaptak ízelítőt, megnézték tehát a Žurnal o omladini na selu, zimi, a Nezaposleni ljudi, a Crni film, az Ustanak u Jasku, a Rani radovi, a Dupe od mramora, a Kenedi se vraća kući, illetve a Stara škola kapitalizma című filmeket.
Október 6-án este maga a rendező is Szegedre látogatott. A beszélgetést Farkas Tamás vezette, Orcsik Roland fordította. (Mindketten a Sínbusz Fesztivál szervező-lebonyolító tagjai.) Žilnik rendező, ám jogot és filozófiát is tanult. Az jogi ismereteit remekül tudta hasznosítani, amikor korai filmjei szemet szúrtak az akkori vezetőknek, és perre került sor. Mesélt színészeiről, s hogy hogyan kapott Kennedy színészi díjat, és hogyan akarta meglincselni a professzionális színészek csoportja, s hogy fiának az Attila Žilnik Hassan nevet adta, majd a régi Jugoszláviához és Titóhoz kapcsolódó emlékeit idézte fel. Jó volt nézni, ahogy a múltban időz, és már a poénra gondolva egy-egy történetnél vígan nevetgél. Szó esett kortársairól, sorstársairól, fiatalkorának művészi közegét is megismertük, az alkotókedv és a kreatív energia időit. Egy igazi mesélő. Látszik, szívesen teszi, van még történet a zsebében bőven, ne féljetek, kedves közönségem, semmit sem meséltem még el, és máris elmúlt két óra hossza. Kezdődik a filmvetítés. Kennedy hazatér. Mi azonban még nem, tovább hallgatjuk. Esti mesét nem hallgat egy felnőtt, ám az ilyen programok után néha úgy vélem, szükségünk lenne rá. Kiéhezett csapatunk így tovább itta szavait vacsora közben, két rántott sajt és egy kukoricasaláta között figyeltünk, nyeltünk, felváltva, s hallgattuk a múlt történeteit immár más térben, ám ugyanolyan közvetlenül, mint a családias hangulatú grandos beszélgetésen.
Dupe od mramora
És itt muszáj hangot adnom egy elszomorító ténynek is, hiszen mikor körülnéztem a moziteremben, nemcsak hogy tömeget nem láttam, de egy darab film szakos tanárt és diákot sem. A Szeged kontra Vajdaság meccsben is 8:7-re győzedelmeskedtünk az első félórában, akkor azonban történt egy csere, s az előbbi csapat létszáma kettővel növekedett. A viccet félretéve, elfogadhatatlan tény számomra a jelenünket uraló közöny és az, hogy egy neves rendezővel való beszélgetésen sem a szegedi filmes tanszék, sem más, magát fontos és értelmiségi embernek tartó ember nem vesz részt. Természetesen semmit nem lehet kötelezővé tenni – sajnos… Én néha szeretném, ha kötelezővé tennénk ilyen eseményeket. Aki ott volt, egy igazi mesedélutánon vehetett részt, aki nem, az sírjon, és lesse a következő alkalmat, addig is: nézzen kicsit Žilnik-filmeket. A Zsé különben is egy izgalmas betű.
Jedna žena, jedan vek
Fotó: Szerda Zsófia
