…az a bódé, ahol az első burger jellegű szendvicseimet fogyasztottam, nem lehetett ugyanaz, ahová Lucát a bátyja elrángatta. A piac persze stimmel, de hát kettőnk tinédzserkora között éppen tíz év húzódik. Amiről ő mesél, ott már kicsit „ámerikaias” hamburgereket árusítottak, abban mégis tévedhet a Séfünk, hogy csak a nosztalgia varázsolhatta finommá az ottani kínálatot: én már nagy kisfiú voltam, gimnazista, amikor ott vásároltam – sőt: egy évben a sütöde egyenesen beköltözött a gimibe, napi szinten ott uzsonnáztunk; kedves Jocóval leginkább napi kettőt! –, így jól emlékszem, valóban ínycsiklandó falatok voltak azok. Vagy tíz-tízféle feltét, saláta, szósz… fűszerek… finom, ropogós zsemle… magát a húspogácsát pedig a tulaj készítette, egy hentes bácsi – boldog emlékezetű itt Zentán, béke poraira! –, „titkos” recept alapján. Ízrobbanás! Kaszáltak is ott rendesen, a diáksáskahad egyfolytában ellepte a pultot (ez még a hiperinfláció előtt történt).
A sors iróniája, hogy a hentes bácsi lányával randiztam néhányszor. S bár kedves lány volt, nem tartott a románc sokáig: én akkoriban a femme fatale típust díjaztam (a fiatalság sokszor tényleg bolondság, haha). No de! Csak utóbb tudtam ám meg, kinek a lánya volt a „karmaim között”! Ki tudja, hogyan alakult volna, ha kicsit még kitartok? Hiszen tudjátok: a férfi szívéhez az út…
Hanem ahol én legelébb „darált húsból sütött pogácsával töltött szendvicset” vettem és ettem, az egy másik bódé volt, szintén a zentai piacon. Ezt nem cifrázták túl: adott egy kitűnő és friss, pékségi lepény, egy vékony, de szaftos húspogácsa, aztán kérhetted hagymával, mustárral, csípős paprikával vagy ezek nélkül. Ennyi. De sose volt hiányérzetünk. Igen, kitaláltátok, ez az a „stílus”, ami a leskovaci bódékban dívik, csak leegyszerűsítve – és felénk akkoriban az albánok készítették (ezt is, mint a burekot). Szimplán pljeskavicának hívtuk, a hamburger szóval csak később ismerkedtem meg (a hentes bácsi bódéjában). Mindenesetre felénk mindig nagyon érezték ezt a műfajt – hiába, ez még a Balkán.
Aztán a gimi első osztályában kirándulásra vittek bennünket a fővárosba. Valamilyen kiállításra, de nem emlékszem, milyenre, mert a fő attrakció természetesen nem más volt, mint a – McDonald’s!! …nos, nem akarom fényezni már az akkori ízlésemet is, de azt hiszem, azután mindösszesen egyszer ettem még a „Mekiben”, kényszerből, az éhenhalás szélén, más lehetőség híján (azt viszont be kell vallanom, hogy a Burger King három-négyszer elcsábított: valamiért tetszett a zsemléjük – de ebben aztán végképp kimerül az american fast food terén tett kalandjaim sora). Már azon röhögnöm kellett, amikor a „nagy hamburgert” kikérvén elébem tették ezt a három harapásra elpusztítható mütyürt (igaz, a pult túlfelén is röhögtek, amikor a vidéki suttyó „veliki hamburger”-t mondott Big Mac helyett – no, legalább mindannyian jót derültünk). Az íze? Leginkább a papíré. A lapkasajt és a saláta teszi talán épp csak elviselhetővé. Mindennek – jesszusom! – 25 éve. Nem tudom, ma milyen íze van. Gondolom, ugyanolyan. Ezen termékek nagy sikere a marketing csodája. A jó konyha alkímia – de az ügyes marketing is az! Ám az okos és megfontolt vevő mindig tudja, mit válasszon. Te tudod-e?
Mindenesetre van a mai számunkban egy ígéretes recept, azt hiszem, én kipróbálom!
…és hát valójában több recept is van, hiszen Beánk sem tétlenkedett a héten; ahogyan Valentin… akarom mondani, Mező Szabina sem, közben politológiai túrára is meginvitálunk Benneteket, körhintára Formannal és a helyes könyvinterpretációval, Gionbabyvel Japánba szilveszterezni, táncos-zenés filmet forgatni Kovács Szabival, persze „sztripperkedni” is Attilánkkal, Ancsussal vadnyugati… khm, bánáti olvasmányokban gyönyörködni; aztán persze ott lehettek velünk az Ashen Epitaph zentai és a Slipknot budapesti koncertjén, belehallgathattok a DreDDup legújabb, szokásosan meghökkentő kiadványába is, Szőcs Tiluval Esztergomból átrándulhattok a visegrádi várba, Evilánkkal pedig őrült zsenik elméjébe tekinthettek egy-egy pillantásnyira…
És ha mindez nem volna elég: máris meghívunk Benneteket a következő számunk hullámaira: ünnepelni fogunk, régi és új szerkesztőkkel, munkatársakkal – 70 éves lesz a Képes Ifjúság! Bizony, ilyen vének vagyunk már, haha! Vének – de virgoncak: mint a taták itt a hátsó borítón. Tartsatok velünk! Kalandra fel!
1 Hozzászólás
Szólj hozzá